4. rész

~Ilyen érzés szerelmesnek lenni?~

Több hónap kihagyás után megírtam a negyedik részt is! Sajnálom, hogy ilyen soká tartott, de a laptop már nyár elején felmondta a szolgálatot, és telefonról nem tudtam írni. De megpróbálom behozni a lemaradást!:)

Jó olvasást! Remélem tetszeni fog!

Úgy egy órával később abba hagytuk az üvegezést. Én valahogy nem élveztem a játékot. Még mindig a James-től kapott csókra tudok gondolni. Nem hittem volna, hogy ez tényleg megtörténhet..
Carlos és Nina nagyon összehangolódtak. Aminek persze örülök, mert Nina mindig Carlos-ról beszélt, ha kellett hanem. Kendall-en látszik, hogy Jade bejön neki. Persze látom, hogy James-nek tetszek vagy nem is tudom. Lehet, hogy csak a játék kedvéért csókolt meg? Hát én már tanácstalan vagyok és összezavart..
És persze ott van Logan is. Az ő egyik feladata az volt, hogy puszilja meg azt a lányt aki tetszik neki. Persze én voltam a kiválasztott. Most ilyenkor mi van? Már tényleg nagyon összezavart ez az egész nap. Lehet, hogy csak azért van mert még soha nem voltam szerelmes?
-Katy. Minden rendben? Olyan szomorúnak tűnsz.-végig simította a kezét az arcomon.
-Nincs semmi gond.-egy hamis mosolyt erőltettem az arcomra.

-Oh akkor rendben.-viszonozta a mosolyt.
Elindultunk sétálni egy kicsit a parkban.
James szorosan mellettem sétált, és szemem sarkából láttam, hogy engem néz. Mi csak némán sétáltunk a többiek mögött, amíg ők beszélgettek egymással. Amíg meg nem szólított.
-Katy...-mostmár én is rá néztem.
-Kérdezhetek valamit?-szémébe néztem, és láttam, ahogy csillognak. Talán ez az a pillanat, mint a romantikus filmekben, amikor a fiú szerelmet vall a lánynak?
-Persze mondd csak.
-Hát...-tudom, hogy azt fogja kérdezni száz százalék. Mást úgysem kérdezhet.-Hogyha vannak szellemek, akkor vannak vámpírok és vérfarkasok és egyéb lények?-hát úgylátszik nagyot tévedtem...
-A vérfarkasok és vámpírok azok mítoszok. A szellemekkel ellentétben.-válaszoltam a nem erre várt kérdésére.
-Akkor jó. Mert már féltem.-kezdett el röhögni.
Inkább én is röhögtem, nehogy azt higyje valami baj van. Pedig jól hinné.
Én akarom James-t..meg nem is. Hogyha együtt lennénk, akkor az lenne a pozítiv oldala mindennek, hogy valószínűleg sokáig élne a kapcsolatunk vagy tán halálunkig és azon túl is. Negatív oldala, hogy James egy popsztár. Járja a világot koncerteket adva, és nem biztos, hogy kibírnánk így a kapcsolatot.(Elvégre manapság egy popsztárral való kapcsolat nem sokáig él.) Meg én is a nyilvánosság elé kerülnék, és tudom magamról, hogy ezt képtelen lennék kezelni. Erről ennyit.
Valahogy próbáltam lemaradni a többiektől, úgy hogy ne vegyenek észre. Sőt James se. A tervem végül sikerült.
Gyorsan, szintén észrevétlenül, a parknak arra a sávjára léptem, amelyen haza jutok.
Tudom. Pofátlanság volt csak úgy ott hagyni őket egy szó nélkül. De nem tudtam mást tenni. Nem voltam már rá képes, hogy ott maradjak. Úgy éreztem, el kell mennem James közeléből, hogy ne érezzem a szívem fájdalmát.
Ahogy tartottam hazafelé, éreztem ahogy könny kiül a szememre és végig folyik az arcomon. Nem tudtam megállítani a sírást. Zokogásom közepette, az eső is eleredt. A hideg esőben legalább nem lehetett észrevenni, hogy sírok.
Elkezdtem szaladni. De valaki megragadta a kezemet és vissza rántott. Ránéztem az illetőre aki megragadta a kezem. James volt az, éreztem megint a fájdalmat..
-Hova mész?-kérdezte halkan megfogva mindkét kezemet.
-Haza.. Kérlek engedj el.-próbáltam kivenni a két karomat az övéből, de ő újra megfogta.
-De miért?-csak néztem a szemeibe és nem szólaltam meg.-És miért sírsz?
-Nem sírok..Az eső..
-Persze..Katy ne hazudj. Miért sírtál?
Csak szótlanul néztem James szemeibe. Eztán lenéztem a földre. Elakarok tőle távolódni. Haza akarok menni.
-Haza megyek.-téptem ki a karomat a laza szorításából.-Szia.
Megfordultam, és amilyen gyorsan csak lehetett elmentem. Nem néztem hárta csak mentem hazafele az esőben.
Öt perc múlva haza is értem. Gyorsan bementem és felszaladtam a lépcsőn a szobámba. Vizes ruhástul, sírva bevágodtam az ágyba.
Csak a plafont néztem, és gondolkoztam. Miért is sírok? Talán azért, mert tudom, hogy úgy se működne, vagy nem szeret.Vagy a harmadik lehetőség, hogy ok nélkül. Ilyen érzés szerelmesnek lenni? Vagy csak nekem ilyen érzés.. De ha tényleg ilyen érzés, akkor köszönöm nem kérek belőle. Meg vagyok egyedül is.
Gondolkozásomat a telefonom csörgése zavarta meg. Gyorsan megnéztem a telefonom kijelzőjét, és láttam, hogy Nina hív. Felvettem.
-Szia.-próbáltam úgy beszélni, hogy ne hallatszódjon, hogy sírtam.
-Hova letettek James-sel? Hmmm?-huncut kijelentéssel mondta.
-Én hazajöttem, de fogalmam sincs hol van James.-selejtes hangon válaszoltam.
-Miért mentél haza?-Nina kijelentése inmár komoly volt.
-Mert nem éreztem jól magam. Ennyi.
-Nem értem. Miért nem érezted jól magad? Hiszen James megcsókolt! Úgy örültem volna ha ő azaz tudod ki..
-Tudom kire gondolsz..
-Na, ha ő megcsókolt volna.
-De Nina.. Az más..
-Miben más Katy? Magyarázd el nekem.
-Hosszú...Nem telefonban szeretném ezt elmondani, hanem négy szem közt.. Meg talán Jade-del.
-Jó, rendben. Akkor majd beszélünk.
-Oké. Ti érezzétek magatokat jól!
-Úgy lesz. Szia!
-Szia.-szakítottam meg a vonalat.
Nina-éknak tényleg elfogom mesélni, hogy mi történt velem.
És elhatároztam magamban, hogy nem leszek szerelmes James-be...
Szívem hagyj békén...Az agyam írányit.